PROLÓGUS
Három hónapon belül, remélhetőleg kevesebb idő alatt, de soha nem tudom, meddig tart ez a nagy nap, amely Marianegra, a Cigánylány és Tronco van... de tegyük fel, hogy három hónapon belül, tehát három hónapon belül Marianegra, a Cigánylány, és Tronco találkoznak, együtt vagy külön-külön, de írok egy levelet. Ugyanazon a napon, ugyanabban az időben, nem mondom, hogy ugyanazon a helyen, mert nagyon gyanús egybeesés lenne, de szinte ugyanazon a helyen ... Tehát ők hárman, neki írom a levelet...
Elvesztettem, még egyszer. Érzem, hogy látezik másik két szem, egy angyal. Érzem, hogy van egy hely, aholminden jobb lehet, de nem ez az. A tükör azt mondja nekem: Hé baby, hé cigány királynő, hé bombon, ne add fel, légy bátor. Ma még egy vagyok a jó srácok közül. De megszökök, és igent mondok...és én érted megyek, mert tudom, hogy mi együtt vagyunk a világ angyalai. Majdnem angyalok vagyunk. És mi fogjuk megmenteni a békét...Készen állok. Meg fogom keresni a mennyországot. Többért megyek. Követni fogom a jeleidet...A csókjaid folyójában...Egy lépésre vagyunk attól, hogy újra találkozzunk...rád gondolva élek...minden, amit ma mondhatok...hazatérek.
De nem szaladunk előre, visszamegyünk az időben, amikor sem Marianegre, sem a Cigánylány, sem pedig Tronco nem írta meg ezt a levelet. Kezdjük el megismerni a történeteiket.